Puglia, Puglia, Puglia - Marcsi élményei

Április vége óta nagy a mozgás itt Grottagliében, már ami a magyarokat illeti. És végre beindult az élménybeszámoló gyártás is, remélem a többiek is aktivizálják majd magukat és egyre jobban bővül majd a gyűjtemény. ;) Most épp Marcsi élményeit olvashatjátok, aki 10 napra jött harmadmagával a Június elejei turnusban:

"Egy napja érkeztünk haza a Dél-olasz, Puglia tartománybeli Grottaglie városkából, de szívem szerint már fordulnék is vissza. Tíz napos utazásunk minden percét igyekeztünk kihasználni, mégis az, az érzésem, hogy a látnivalóknak csak nagyon pici hányadával találkoztunk. Az élmények kimeríthetetlen tárháza ez a vidék, kár, hogy a magyarok túl messzinek vélik. Számomra a legmegkapóbb az ottani légkör. Elképesztő az a nyugalom, türelem, kedvesség, udvariasság, ami az emberek mindennapi kapcsolatait meghatározza. Érzésem szerint az ottani KRESZ egyetlen §-ból áll:”ne okozz másnak bajt”, A kanyargós, szűk sikátorok kereszteződésében tülköléssel jelzik jöttüket, de nincs anyázás, ökölrázás, útjára engedik a másikat is. Bevett szokás, hogy esténként a bejárati ajtó elé kirakott székeken, még 10 után is elég nagy hangerővel vitatják a nap eseményeit, fel-fel kiabálnak a szomszédos erkélyen hűsölő gyerekeknek. Megértően tűrik egymás hangoskodásait. Az árusok a piacon, az önkiszolgálóban a pénztáros a második találkozásnál, mint régi ismerőst, úgy köszönt hangos buon giornoval. A sajt-, vagy a gyümölcs-árus apró kóstolóval kedveskedik, számlázás után rácsap még egy maroknyi cseresznyét.

Grottaglie kb. 35 ezer lélekszámú kisváros, közepén eléggé kiterjedt- alvó bázisunkként szolgáló – óvárossal. Minden épület erkélye 2-3 szerencsét, és békét hozó színes pumóval díszített.  A vár állandó kiállításán csodálhattuk neves helyi, és nemzetközi művészek agyagos munkáit. Az üres házfalakat, kőkerítéseket az évente megrendezésre kerülő „Fame fesztivál” meglepő remekei teszik érdekessé. A főtér árnyas fái egy hatalmas szökőkutat ölelnek, körben kényelmes padok. Úgy láttam, az idős emberek minden nap, ropogósra vasalt ingükben két-hármas csoportban tárgyalják a világ dolgait reggeltől délig, amikor is hazasietnek ebédre, és pihenésre. A szieszta szent, és sérthetetlen! Ilyenkor minden bezár, ajtók, ablakok behúzva, úgy tűnik, mintha kihalt volna az egész város. 
Több, valamikor az ókorban, a görögök által alapított város, egy kissé egymásra hajazó, óvárosi részeit kerestük fel. Mindegyikben található, kizárólag arra a településre jellemző részlet, amitől egyedi, és utánozhatatlan. Martina Francában a barokk, és rokokó keveredését mutató Szt. Márton katedrális különleges, és itt találkoztam először (ezután minden városban), az 1968-ban elhunyt, azóta boldoggá avatott, az egész tartományban nagy tiszteletnek örvendő gyógyító pap hírével, és szobrával. Locorotondó fehér falai, virágzó növényekkel ékesített sikátorai, a park hűvösében kvaterkázó, kiegyensúlyozottnak tűnő, mosolygós öregemberek felejthetetlenek. Taranto nagyvárosában érdekes volt a Piccoló Mare vizében hosszan kígyózó fekete kagylótelepek sora, a part-menti sziklákon terpeszkedő kősellők. Az eléggé lepusztult óváros épületei közül kiemelkedik a Szent Cataldó dóm belső építészete, és a gyönyörű festményei, a helyreállított egyetem belső udvara, a Poseidon templom ókori oszlopai, és a tekintélyt parancsoló erőd. Néhány lépésre a tenger friss gyümölcseit árusító halászok portékáit csodáltuk, majd megnéztük a kagylótenyésztők nehéz munkáját. Kellemes estét töltöttünk Cisterninó város színházában. Bizet zenéjét élvezve, a Carmen modern balett feldolgozását láttuk. Az Adria gyöngyszemei: a tenger fölötti sziklákon magasodó Polignano a Mare, és Monopoli. Az előző védett csöppnyi tengeröbléhez sok-sok lépcsőn, hatalmas kavicsokon át botladoztunk egy több íves híd alatt. A tenger erejét a sziklákban meghúzódó barlangok sora mutatja. A közelben, messziről fehérlik a bájos kis Monopoli kikötőváros. Hófehér házai, templomai, kiépített partja, kikötője a pici halászhajókkal elbűvölő. Lecce óvárosát méltán nevezik dél Firenzéjének. Már-már túlzónak tűnnek a sárgás színű puha mészkő – az állat, és növényvilág, illetve az emberi képzelőerő szinte minden formáját felvonultató – faragványok, mégis egységes egészet képeznek a középkori épületek, templomok, és a központi részen fellelhető római kori amfiteátrum (ma szabadtéri színház) maradványai. Szerencsénkre, épp a kirándulásunk napján tartották a „nyitott kapuk” napját. A délszaki növényeket, gyümölcsöket, virágok, és örökzöldek zuhatagát, faragott lépcsőket, díszes korlátokat rejtő paloták kapuit kitárták a nagyközönség előtt. Az esti órákban műsorokkal szórakoztatták a betérőket. Hallható volt Mozart muzsikája, máshol gitárszó, megint másutt jazz band, felolvasás stb. Betértünk egy érdekes műhelybe, ahol papírmasé- figurákat, életképeket készítettek, és állítottak ki. A tartomány határát átlépve közelítettük meg Matera városát, melynek jelentős részét képezik az UNESCO világörökségi listájára felvett sassik. A sziklába vájt házak egykoron Olaszország szégyenének számítottak. Ma turisták tömegei lepik el, és másznak a visszatűző nap tikkasztó melegében, a kövekbe vájt egyre magasabbra emelkedő lépcsősorokon, hogy közelről láthassák a fokozatosan helyre állított építményeket, a sziklatemplomot, a dómot, és a” Tisztítótűz” templomát. Utoljára említem, ami miatt egyáltalán felvetődött bennem a Dél-Olaszországi utazás gondolata: Alberobello, a sajátos technikával épített kör alakú, kúp fedelű, épület, a trullo ezreinek gyűjtőhelye. Oda utazás közben nagy volt a meglepetés, kiderült, hogy trullo övezeten vezet az utunk, hiszen már a megelőző városok határában egymást követték az érdekes kupolás építmények. Valamikor az adószedők megtévesztése céljából létesítették, ma gazdasági épületek, kicsinosított szállások, esetleg lakóépületek. Alberobello túl turistás ma már, mégis elégedetten szemléltem egy kávézó teraszáról az előzőleg bejárt utcák, és trullók sorait. Boldog voltam, hogy teljesült az álmom, és végre eljutottam ide.
A bejárt városok történelmét, az egyes épületek sorsát, a helyi szokásokat, meséket, az emberek történeteit hosszasan lehetne sorolni. Én csak arra törekedtem, hogy egy rövid tájékoztatóban felhívjam a figyelmet, és felébresszem mások érdeklődését is e csodás tájra. Sok élmény – a tengerparti fürdőzések, olasz éttermek, olasz ételek, sajtok dicsérete, különleges gyümölcsök, olaj-, mandarin-, levendula-fák, a ravioli gyúrás rejtelmei – kimaradt.
Hihetetlen, de Magyarországról könnyen megközelíthető hely. Bariig a repülőút mindössze 1óra 16 perc, onnan Grottaglie 1 óra alatt gépkocsival elérhető. "