Fanni is itt járt októberben

Október végén Fanni egy dél-olasz minivakációval lepte meg magát szülinapjára. Íme az élménybeszámolója:

Íme dióhéjban összefoglalva érdekes, mozgalmas és rendkívül színes olasz „minivakációm”:

Budapest – Bari 10:55-12:25 menetrend szerinti indulás,érkezé,  Marcsi begyűjtött a reptéri parkolóban, majd személyes bemutatkozást követően elindultunk TARANTO-ba. Marcsi maximálisan átvéve a dél-olasz mentalitást, miután a transfer alatt elmesélte a város látnivalóit kirakott a főtéren és előttem állt egy egész délután, egy egész olasz város, hogy felfedezzem. Juhhhé! Kezdtem az óvárosban, amit azért este nem mertem volna vállalni. Szűk sikátorok, kóborkutyák, és természetesen száradó ruhák az  erkélyeken mindenütt. Kísérteties volt, szinte éreztem, hogy az ablakok mögül lesnek rám. Szürke, kopott háztömbök állnak közvetlenül a parton, ahol a szél, a nedvesség, a só gyilkolja az épületeket és teremt nekik csodás patinát. Egy életre megtanultam mikor van  itt szieszta, ugyanis 12-15 óra között minden bezár, egy árva lélek nincs az utcán, 15-18 óra között néhány kávézó, kisebb étterem ébredezik. Ennek örömére azonnal ittam egy espresso-t az első utamba eső bárban, ami pont olyan erős és finom volt, mint amire számítottam. Az óvárost követte a kikötő, a halászbárkák, tengerparti éttermek látványa, sokasága, majd a strand (20 fok volt már nem az a kimondott strandidő), az erőd, a két tengerpartot összekötő oldalra csúsztatható híd és végül a „centro”  csillogó, ékszerdoboz üzleteivel. Hétkor, a megbeszéltek szerint Marcsi átszállított GOTTAGLIE-be, ahol legnagyobb örömömre megimerhettem  Belle-t a nagyon kedves, emberbarát abruzzoi pásztorkutya leszármazottat, aki azonnal a szívembe lopta magát. J Ezen az estén még rácsodálkozhattam e kisváros meseszép főterére, megkóstolhattam a helyi italspecialitásokat, megismerkedhettem az őslakos fiatalokkal és még egy élő koncertet is láthattam. 

Másnap ALBEROBELLO-ba kirándultunk, ami „manósapka” trullóiról híres és olyan is mintha valóban manófalván járnánk. Az építmények belső tere is ezt sugallja. Pici ágy, pici konyha, pici, zárt, sötét de barátságos tér. Nagyon érdekes. Majd átautóztunk OSTUNI-ba – s bár madártávlatból, de menetközben láthattam LOCOROTONDO teljesen zárt, köralakú, fehérre meszelt települését - , ahol megnéztük a csodás óvárost sikátorostól, tengerpartostól, sőt meghallgathattunk egy idős olajfafaragó mestert, aki speciális kanalakat készít főzéshez. Más és más fajtát a húsforgatáshoz vagy a paradicsomszósz keveréséhéz, ami megakadályozza hogy odakozmáljon az étel. Leleményes volt, éljen a funkcionalizmus J Bár házigazdám párja Giorgio otthon nem ezeket az eszközöket használta,  mégis remek kagylóvacsorát varázsolt nekünk szinte percek alatt. A kagylópucolásból én is aktívan kivettem a részem, Belle pedig a nyálcsorgatásból. Menü: kagylós spagetti (spagetthi con cozze e vongole),  feketekagyló parmezánkéreggel és házi fehérbor. Naggggyon fincsi volt,  így utólag is köszönöm!

 Harmadik napom MONOPOLI-ban és POLIGNANO A MARE-ban zajlott, előbbi csodás kis tengerparti városka rengeteg növénnyel, nagyon cuki kávézókkal, hófehér óvárossal, utóbbi egy  sziklaszírtre épült város, fantasztikus hangulattal, tele keskeny sikátorokkal. Vacsora után beautóztunk Puglia tartomány központjába, BARIba, mivel utazásom csúcsa Mario Biondi koncertje volt a Petruzzelli Színházban.  Nyüzsgő élet, forgalom fogadott, ami kicsit jól is esett a háromnapnyi teljes vidéki nyugalom után. A koncert felejthetetlen volt, Biondi beborította a nézőteret, mint egy bársonytakaró a közönség vele együtt énekelt, lúdbőr, könnycsepp, sírás, nevetés, csókdobálás minden megvolt. Imádtam ezt az estét, ezt a koncertet, ez volt a hab a (születésnapi) tortámon! 

Ez másnap csak fokozódott, amikor a házinénimnek be kellett számolnom a koncertről. Cserébe olyan szuper reggelit  kaptam espressinoval, amilyet még sose! Azt hiszem itt minden nő szerelmes Biondiba. ÉS (!) ismét nyakamba vehettem egy várost, szerencsére a gépem csak este 10-kor indult, előttem állt az egész nap. Megnéztem világosban a tegnapi csoda helyszínét, az óvárost az erőddel, a duomoval, a katedrálissal, a parti sétányt (lungomare), a kikötőt, a belvárost és közben ebédeltem egy orecchiete-t  (helyi speciális tésztaétel, „orecchiete” jelentése fülecske). A reptéren várakozás közben megismerkedtem négy  olasz hölggyel, akik kifaggattak a 4 napomról, szóval már előzetesen összefoglaltam nekik a látottakat és hasonló csodás napokat kívántam nekik Budapesten, bízva benne, hogy ők is ugyanolyan élményekkel gazdagon térnek vissza, mint én!

Menjetek Ti is ezt látni kell!